Magad, Uram!

Na ez is megvolt. Jó kis hétvége, kár hogy vége. jobban bírnám az 5 nap otthon 2 nap melót. Szombaton délelőtt a gyerekek édesek voltak. Nándikám nagyon aranyosan viselkedik. Csak forog a járókában körbe körbe játszik, rágcsál gőgisél, belealszik. Jázmin csak nézi a "Mazsola"-t, meg a "Csiribiri"-t. Meg "eeezt, aaaazt" :) Aztán  hazajött Anita. Ebéd után mély álomba zuhantam. Rohadtul kimerített ez a kegyetlen, kitartó tél... nem is gondoltam, hogy ennyire. Ma is elaludtam... még délelőtt amíg a gyerekekkel sétáltak. Kicsit feltöltődtem. Szombat este fél hét körül még elgurultunk családostul az Alléé-ba. Jázi nagyon élvezte, rohangászott, síkítozott, mozgólépcső, lift stb. Kicsit strapás, de vicces. Nándika közben édesen figyelte, hogy van élet a babakocsin kívül is. Ő még nem szalad el:)) Nem is sírt egy cseppet sem. Ma 5-re lementünk az MMMH-ba. Azt hittem fél ház lesz, de hát hogy is lehetek ilyen kishitű, mikor az ország és az emberek jövője a tét?? Tele volt a nagyterem, álltak mindenhol, legalább 700 ember, nem nagyon volt üres szék, se állóhely. Pályi is jól beszélt, Vona meg vicces is volt:) Tetszett nagyon. Utána átgurultunk sütiért az Osváthba. nem időztünk, mentünk jöttünk, most vagyunk túl mindenen, fürdetés, kaja stb. Csendespihi van már 21:16-kor. Jázi is csak egyszer jött ki hogy "apa kakííínod" de azóta alszik.
Lehetne min bosszankodni hgyo a tévéből ömlik a szenny, meg a hazugság, ma is a két retek csatornán hányás ami megy, niggerek ugrálnak mindkét csatornán, kinek szól ez az agyament népbutító faszság? hát hihetetlen, nincs egy épeszű csatorna ami valami normálisat nyomna, az m-en meg a két -1%-os párt képviselője pofázik a Jobbik helyett. Remélem ez nagyon hamarosan megváltozik.
Derűre ad okot, hogy ma igazi tavaszi idő volt. Napoztunk kicsit a teraszon.
Holnap megint nagy nap lesz. Egyedül leszek bent. Jó hogy már eligérkeztem két helyre, mire a Peti szólt, hogy hétfőn nincs, ezért az egyiket lefújom, átrakom keddre. Megyek Kecskemétre majd. Remélem megérti a cég, bár elég kínos már korábbról a helyzet velük, dehát jók vagyunk, úgyhogy nincs mit tenniük. Remélem nyugis nap lesz. Majd megint írok egy listát, hogy mit kell csinálni, akkor egyébként mindig jobban megy, ha írom, hogy mivel mi van. Csak ne jöjjön közbe ezer ember, mert ha mindig félbeszakítanak morci vagyok, de persze mindenkinek segítek, amit tudok. Kifelé nagy csíz, aztán jólvan. Nem kell hogy lássák, mi a helyzet. Hogy eddig még nem tudtak cégen belül olyat felajánlani amivel előrrébb léphetek. Vagy ezt nekem kell kitalálni, hogy mit csináljak, nem az ügyvezető dolga lenne? mindegy, jobb is itt a helyemen ahol vagyok, legalább nyugi van. Úgyis, le se szarnak. mindenki a Pétert keresi. Ő a jófej, mindenkinek mindent megcsinál, persze sokmindenre én tudom a választ, dehát segítek neki, mert velem rendes. Nincs okom nem segíteni neki. Lehet, hogy csak paranoiás vagyok, de lehet, hogy adtam rá okot, hogy én vagyok az utolsó, akitől kérnek valamit itt? Ha a közvetlen felettesem nincs bent, és betelefonál, én vagyok az utolsó, akivel beszélne, csak akkor hív, ha az egész cégben senkit nem lehet elérni rajtam kívül. És nem én vagyok a helyettese, aki 7 éve ott van, hanem a kollégám,aki 2éve és huszad annyi dologra tudja a választ mint én. Hát szóval érdekes dolgok ezek. Igazából leírhatnám én is hogy kivel mi a gond és hogy ki mit csinálhatna a kedvemért térdelve miközben előre hajolok, de már annyira szarok bele, hogy ezt sem írom le. A munkámat ugyanúgy megcsinálom ahogy kell, mert kell a lé. Az emberek meg olyanok amilyenek. Nálam sokkal szarabb emberek is léteznek mégis én vagyok a geci? Egy darabig érdekelt, hogy "jófej" meg "kedves" legyek. De tudjátok mit, a családom az egyetlen, ami érdekel. A barátok, akikkel jóban vagyok, a többi meg majd ha beletanultam a Buddhizmusba, és elvégeztem egy két önismereti kurzust, és a nagy lehetőségek nem csak elmennek mellettem, hanem be is következnek velem a főszerepben, talán ez a nagy magyar általános szar közérzet is elmúlik belőlem, de addig...
addig viszont marad az, hogy kiírom magamból a dühömet, a mérgességet, azt, hogy a büszkeségemet, az egoizmusomat már rég a sutba dobtam ,mert itthon fontosabb a béke, a szeretet, a megbecsülés, az, hogyha a  másik megkér, hogy milyen legyek vagy mit igen és mit ne csináljak akkor azt megteszem, és törekszem a változásra a jóra. Ugyanúgy, ahogy a legjobb barátom aki a társam, a szerelmem - is ugyanezt teszi.
Nehéz, igen baromi nehéz elfogadni azt, hogy a másiknak igaza van. Ha tudom hogy tényleg igaza van és bár nem akarom hogy az legyen, mégis igaza van. Nehéz elviselni azt, hogy amit az ember felépített magában egy énképet, amit tökéletesnek tart, az valójában nem az. Hogyan kezdjen el az ember másmilyen lenni? Költözzön el? megvan, pipa. Kerüljön egy egészen más élethelyzetbe, mint ahogyan eddig élt?(két gyerek, megvan) pipa, végezzen el egy újabb iskolát?(megvan) pipa, váltson munkahelyet?(rajta vagyok)... Felépíteni egy másik személyiséget nagyon kemény munka lehet, mert energiát kell bele fekteni és pénzt is. A félelem csak azért van bennem mert nem tudom, hogy ha tudatosan tudom is hogy milyennnek kell lenni, az sikerül e akkor is, amikor rossz napom van, amikor valami rossz ér, amikor valaki veszekedeni akar velem, vagy esetleg belémköt. Felül tudok e emelkedni a régi énemen, és az, amit leírtam korábban, hogy az emberekkel kapcsolatban hogy érzek, elmúlik e valaha, hogy akiket régen szerettem, mert együtt kezdtünk dolgozni, azok közül már már elviselhetetlennek érzem az együttlétet napi 8 órában? Vagy visszafordítható ez a folyamat, ha megváltozom? az emberek, hiába vagyok mondjuk 1 évig jófej, rendes, kedves figyelmes mindenkivel, 1 rossz napom alapján ítélnek meg a 367. napon és az egész addigi a szemétre kerül, mert volt egy rossz napom, és onnantól olyan vagyok a szemükben, amilyen azon a napon voltam. Utána meg már akkor minek küzdjek ha ők elkönyvelték, hogy ez van? De ha nem én csinálom, hanem egy kollégám, aki defaultban defektes és hülye, az ingerült és idegbeteg 1 nap, én azt mondom magamban ok rossz napja volt és, kinek nincs, és akkor másnap még nem nézek rá úgy mint egy kifakadt aranyérre, hanem elfelejtem neki ha utána normális, de éééén, én nem, én geci maradok mások szemében. akkor most ki az empatikus? akkor ki az akinek tanulnivalója van? én a bántásokat sem veszem fel ha tudom hogy alaptalan, és vigyázok is rá, hogy másokat ne bántsak meg, akarva! és ha véletlenül akaratomon kívül teszem ezt, azt is megértheti valaki. Akkor kivel van a baj? a kib..szott emberek olyan érzékenyek, mindenki, mi a f...ra? mindenki hibátlan vagy mi? senki nem tett soha kedvezőtlen dolgot más számára? mit kényeskedik úgy mindenki? Ez csak Magyarországon jellemző? árulja már el nekem valaki! Ez is a nagy magyar sajátosság, hogy gecik vagyunk, de ha nekünk valaki mond valamit akkor vérig sértődünk és vissza ripacsodunk ahelyett hogy a pofánkat befognánk és mélységesen magunkba néznénk, hogy vajon miért kaptuk ezt a jóIstentől? Az emberekkel van a legtöbb gond ezen a bolygón. Miért nem élünk úgy mint a Pandorán? Harmóniában egymással és a természettel. Miért keressük folyton a bajt és miért mindig a rossz, a hazug, a csaló, a tolvaj kerekedik felül a többin? Akkor miért legyek én jó? (Hozzáteszem, hogy alapvetően jó vagyok, figyelmes, jó megfigyelő, általában kedves, jóeszű, tájékozott, intelligens, jó humorú és jó pasi) mások elmondása szerint is. De mégis nekem is vannak hibáim. Hogy van az, hogy úgy érzem, hogy más embereknek sokkal több hibája van mint nekem, mégis ők egyesek szerint jobbfejek nálam, én meg van hgoy igazságtalanul elítéltetek mások szemében. Ki tesz igazságot? Miért nem látja a többi ember, hogy ki az értékes és jó ember és ki kevésbé? vagy ez a sors? sok emberek sok hibával szimpatikusabbak, mint akinek nincs hibája csak egy de azt jól kiragadjuk, fejéhez vagdossuk, a földbe döngöljük vele, a másiknak meg mindent elnézünk mert szegény már annyira aberrált, hogy az már a fogyatékossággal vetekszik, és hát ugyebár azokat már nem illik bántani... Hát aberráltaknak áll a világ? Hát igen, azokból lehetnek "SZTÁROK" vazzeg, meg műsorvezetők, meg celebek. Nézd meg ezt a szerencsétlen Hajdú Pétert. Hát elvette ezt az esze semmi fogd meg jól nőt, akivel egy percet nem tudnék egy közös liftbe tölteni, mert félnék hogy a sötétség ragályos, mellesleg a Hajdú azzal az unorító flegma stítusával hányingert kelt bennem, inkább hallgattnám a SZijjártót orrba szájba csak a Hajdút ne kéne az éltebe többet látnom se hallanom sehol!! Oh add Uram!
Nemrég elkezdtem a vallások után nézni. Meghnéztem a Bathory-t a Báthori Erzsébetről szóló filmet, melynek során kíváncsi lettem a protestantizmusra, ami aKereszténység egyik ága. Azon belül a van egy ág, ahol az eleve elrendelésről volt szó. Ezen már gyerekként is sokat gondolkodtam, mikor az általánosban hallottam erőől először. Eleve elrendelés, ki hisz ebben? ki hiszi azt hogy a sorsa eleve meg van írva? ki az, aki nem akar segíteni saját magán? Aztán rájöttem. Ugyanúgy ahogy most, bár mostmár nem annyira, az egyházak mindig kiváltságokkal rendelkeztek. Egyegy unatkozó szerzetes kigondolt egy két mellékvágányt a kereszténységen belül, ehhez szerzett támogatókat gyülekezetben vagy fegyverrel, és máris jutott neki a Kiráyltól, a paraszttól stb és aki nem tett az egyház kedvére, azt kikiáltották eretnetnek, elvették mindenét és még jól el is égették. Hát remeke. Mondom én akkor mibe higgyjek? Hát hinni nem a templomba kell. Hinni az embernek önmagában kell és egy általa elképzelt erőben amit nevezhetünk Istennek. Ezt az energiát tudjuk uralni, ha megtanuljuk és meg fog történni az, amire igazán vágyunk. Ez lenne hát a titok. A Titok. A filmet töltsd le torrentről és meglátod. Nekem bevált. Sokminden, amit eddig kimondtam, valóra vált. Én vagyok rá az élő példa. Szerencsés voltam egész életemben, mert hittem benne hogy az vagyok. Hittem azt, hogy amit ahogy elképzelek, nem lehet másképpen és pont azért valósult meg mert nem is gondoltam arra,hogy ez nem úgy fog történni ahogy elképzeltem. Kicsinek sokkal bátrabb és öntudatosabb voltam mint most, most sokszor félek negatív gondolatoktól, amiknek nem szabadna lenniük. Céltudatos voltam, most csak rövid távú céljaim vannak. De ezek ugyanolyan fontosak. Van aki egész életében sportriporter akar lenni. Az eléri. Van aki egész életében valami akar lenni, küzd érte és eléri. De elég az, boldog attól hogy 33 évesen elérte élete álmát? Boldog lesz? és utána mi van? nincs tovább, hol a többi cél? Ház? Autó? Alap. Ez nem cél, csak használati tárgy. Hol a cél, és mi legyen az? Boldog e az ember attól, hogy mindenkin átgázolva felér a csúcsra és ott ül egyedül? vagy nagyobb öröm e az, hogy amíg oda eljutsz, eljutsz a hegy aljáról a sárból, a dzsungelen át a csomolungma tetejére, vagy az öröm az, hgoy amig feljutsz, szemléled körülötted a világot, minden száz méteren más a növényzet, az élővilág, ki színes állatok, madarak, gyíkok, rovarok, nyulak, pókok, majmok, kis hegyi patak kristálytiszta vizéből iszol miközben csörgedezik és pisztrángok ugranak a habokban felfelé, öröm e ez? Öröm e éjszakára felmászni egy fára, az ágra hajtani a fejemet és a csillagok felé nézni, öröm e az, hogy ezt nem egyedül, hanem megosztva másokkal csinálom, és a végén együtt, egymást segítve bicegve, mosolyogva érünk fel a havas csúcsra, ahol már csak mi vagyunk és a végtelen?

-VIK-