Magad, Uram!

Ez az első blog, amit írok. Nem is tudom, hogy jó dolog e nyilvánosan naplót írni, amibe az emberke leginkább magánéleti morfondírozásaikat írják le, főként exhibicionizmustól fűtve manapság nagy nyilvánosság előtt. Olvastam már jó naplót, és borzasztó rosszat is. Sok olyan gondolat van, amivel azonosulni tudok, de sok van, amit kamunak tartok. Ami mégis arra indított, hogy én is naplót írjak, talán csak a kíváncsiság, hogy megy e ez nekem, össze tudom úgy folgalni a gondolataimat, hogy az elsősorban számomra visszaolvasva érdekes legyen. Régen mindig irigykedtem és csodálva hallgattam azon barátaimat, tanáraimat, rokonokat, akiknek mindig volt egy sztorijuk, mindenről tudtak valami érdekes, vicces történetet mesélni és soha ki nem fogytak a tartalmas velős és tájékozott mondanivalóból. Viszont a jó ég mentsen meg azoktól, akik mindig mindent jobban tudnak a másiknál, akiknek csak "igazuk" lehet :) Ha valaki jól tud mesélni, történetet előadni az számomra mindig érdekes. Szeretek hallgatni másokat, meghallgatni véleményeket, persze csak akkor, ha ezt olyan formán adagolják, hogy nem érzem magam tőle tök hülyének mert alapvetően azért én is sokmindenről tájékozódom, ugye az interneten, ahogy te is. Ez a remek, a kifogyhatatlan információ áradat ami manapság nélkülözhetetlen. Otthon vagyok a gazdasági dolgokban, ha fél évvel ezelőtt lett volna 12millióm amiből akkor 600Ft-ért OTP részvényt veszek most... hol is jár az OTP? Kb 5300Ft-nál, akkor most mennyim is lenne? kb 10szerese.... Ezt láttam előre és tudtam is hogy így lesz, csak hát ki adott volna kölcsön ennyit? Nembaj, a legközelebbi válságból már biztosan győztesen kerülök ki, mint ahogy a 2009-es évem is a lehető legjobban sikerült. Míg mások csak sírtak, hogy nem jó ez így, és a fejüket csóválták egy pohár bor fenekére nézve, addig nekem soha nem látott változásokat hozott ez a remek év. Megszületett második gyermekem is. Egy kisfiú a leány mellé. Új lakásba költöztünk, persze ez nem csak nekem köszönhető hanem csodálatos páromnak és családjának is. Az én oldalam a szorgalmat, kitartást, odafigyelést, precizitást erősíti, a páromé ezek mellett a financiális dolgokban is segít. Megtanultam hogyan bánjak a fával, miután az asztalos, aki a konyhabútort csinálta jól, de baromi drágán dolgozott, nagyon gyorsan kreatív lettem, rájöttem, hoy milyen kézügyességem van!!! Ezt eddig csak a mikroszkóp vagy nagyító alatti processzor cseréknél éreztem, de úgy látszik ez a kettő nem áll távol egymástól. 29 évesen (ez most van) rájöttem, hogy nincs olyan dolog, amit ne tudnék megjavítani, megcsinálni ha rászánom magam és van rá időm. Igazából szerintem ezzel minden ember így van, ha van időd és energiád, szorgalmad, hogy után nézz, végiggondold, és megcsináld olcsón megúszod. Aki meg ügyvéd, vagy közjegyző az meg nem csinálja, mert van rá keret, hogy más megcsinálja neki, tökmindegy mennyiért ha havi 5 kiló ott figyel a számlán, nemigaz? Mondjuk impotens dolognak tartom, ha a férfiember nem fog meg egy fúrót, ha egy polcot fel kell szerelni, vagy hasonló dolgok. Ezt férfitársaimnak üzenem, akik még nem próbálták, hogy jó érzés, mikor sikerül, nemmellesleg a nők odavannak az ügyes férfiakért, de a férfiak is hehhe:)

Konkrét sztorim most nincs, írom, amit hoz az élet. Hétvégén mint a méhek úgy nyüzsögtek a fidesz aktivisták, kettőt is el kellett küldenem, mert bár nem vagyok baloldali, de azt hiszem olyan langyos jobboldali sem mint a fidesz. Sokkal radikálisabb vagyok. Ha a hazaszeretetet és a bűnözés elleni határozott fellépésre való vágyat radikalizmuank nevezzük akkor szélsőséges vagyok. Én, aki tisztességesen, 8 órában dolgozom, 2 gyereket nevelek és egy komplett háztartást tartok fennt, igen, felháborodok, mikor olyanokat hallok, hogy 5 tizenéves halálra ver egy öreg 92 éves nénit egy gázpalackért!!! A belem kifordul, mikor azt hallom, hogy mi terrorizáljuk a kisebbséget, hát az a****k  pi***ját!!!!!

Lassan beérik a nyáron megszerzett diplomám gyümölcse, remélem hamarosan bővebben is kifejthetem ezt, most csak ennyit írok erről.

Regisztráltam a twitteren is, haladni kell a korral. Tudod, a kíváncsiság. Bár a fészbukkot még most se szeretem, de látom, hogy sok embernek bejön az ilyesfajta indirekt kommunikáció, ezért majd bővítem abbéli információkat is magamról, bár időm nemsok van rá...

Hétvégén volt nálam Apu meg Erika. Erikát begipszelték szegénynek valami van a kezével. Jobbulást. Anyunál most nem voltam, mert így alakult, viszon nagyon jól és kellemesen telt a hétvége. Sétáltunk kicsit a napon, főztünk sütöttünk, megnéztük a Bolondok Aranyát. Ilyenkor nehéz picit elválni otthonról, olyan jó volt együtt, de hamar eljön  péntek megint.

Ma hétfő van. Olyan is. Lassan olvad. A félméteres jégcsapok gyönyörűek:) Vajon otthon most mi lehet? Megyek is és hívom őket.

-VIK-